Már megint bűnbe estem

Nem, nem az étkezési szokásaimról és kisiklásaimról fogok írni, pedig arról is lenne mit...

Elmentem a könyvesboltba, hogy ajándékot vegyek egy bizonyos személynek. Vettem is neki egy könyvet... magamnak meg 3-at. Eddig egész jól kordában tartottam magam, nem vettem magamnak azóta semmit, hogy vettem 5 könyvet egy akció alkalmával. Azokat még nem olvastam végig. Plusz még azelőtt is volt olyan könyv, amit nem fejeztem be. 

E-book olvasóm is van, azon is van egy megkezdett könyv, a Harry Potter és a titkok kamrája, amit még pár hónapja kezdtem el, de nem éreztem erőt az olvasásra pár héttel ezelőttig, amikor is majdnem teljesen befejeztem, talán még egy fejezet van hátra. 

A másik könyv, amit nagyon régen kezdtem el, Stephen King: Tortúra. Régebben láttam már a filmet, ami nagyon tetszett, ezért gondoltam elolvasom a könyvet is. Na mármost az első kb. 140 oldalban nem igazán történik semmi, nagyon lassan bontakozik ki a történet. Nem mintha amúgy egy hiper izgalmas alaptörténete lenne, de a filmben jobban kivitelezték szerintem a feszültséget. Ezután a könyv kezd beindulni, de még így sem volt annyira gyors, hogy egyben befejezzem. Még talán 100 oldal lehet hátra. 

A másik Stephen King, A ragyogás. Annyi jót hallottam erről a könyvről, és a filmről is, amit még nem mertem megnézni, főként a folyosón lévő két félelmetes kislány miatt, de valahogy annyira nem fogott meg. A könyv 2/3-ánál tartok, és még nem igazán történt semmi, csak háttérsztorit kapunk, ami valamiért nem olyan izgalmas, mint ahogy én vártam.

Most, ahogy ránézek a könyvespolcomra látom, hogy van még egy könyv, amit megint csak nem sikerült még befejezni, ami nem más, mint az Egy nap című alkotás. Készült belőle film is, ami tetszett. A könyv is tetszik, de... lehet, hogy azért, mert tudom, hogy mi lesz a vége még egy kicsit hanyagolom. 

Elkezdtem Az útvesztőt is, amit kb. 5 oldal után tettem le. Kicsit erőltetettnek találtam, de biztos belekezdek még egyszer. 

Nagy kedvencem Lőrincz L. László is, aki olykor (már egyre többször) Leslie L. Lawrence néven publikál. Lőrinczként másokról ír, Leslieként pedig E/1-ben. Lőrinczet imádom, Leslievel elég kétoldalú a kapcsolatom, egyszer utálom, egyszer imádom. Leslie könyvein mindig nehezebben rágom át magam, már ha átrágom. Legutóbbi könyv tőle a Múmiavadászok, aminek a leírása nagyon megtetszett, de még  mindig az első kötet elején tartok. 

A legutolsó könyv, amit elkezdtem, és még folyamatban van (bár az is lehet, hogy van még más is, csak nem emlékszem) az a Mi lenne, ha? Randall Munroetól. Létezik egy honlap, xkcd.com címmel, ahol  matematikával, romantikával, fizikával, kémiával stb. kapcsolatos égető ki- és ki nem mondott kérdéseinkre adott válaszokat élvezhetjük képregényformában. A könyv a honlap kitalálójához érkezett hipotetikus, néhol abszurd kérdéseket dolgozza fel és válaszolja meg nagy komolysággal és tudományos megalapozottsággal pl.: Lehet, hogy kicsit furán hangzik, de mi lenne, ha valakinek a DNS-e csak úgy ukmukfukk eltűnne; vajon mennyi ideig maradna életben az illető?

Akkor el is jutottunk azokhoz a könyvekhez, amik elcsábítottak. A napokban jutott eszembe egy régi kedvenc íróm Dean R. Koontz. Ez az úriember a lélektani krimi nagy mestere (vagyis így hirdeti magát, vagy mások hirdetik így), valamint jó kis horrorkönyveket is írt. Már egy pár éve nem olvastam tőle semmit, mert volt egy könyvsorozata, ami trilógiának indult, de valamiért már talán 6 rész is készült belőle. Az első rész nagyon jó volt, a második is elment, a harmadik abszurd volt, a negyedik szörnyű, úgyhogy a többit nem is olvastam, és úgy döntöttem, hogy egy szüneteltetjük a kapcsolatunkat. Ahogy mondtam a napokban viszont újra eszembe jutott, mi lehet vele, régen nem beszéltünk és mit látok a boltban, az új könyvét. Úgy tűnik mégsem annyira új a könyv, mert 2008-ban adták ki (vagyis még a rossz "trilógia" előtt) viszont csak ebben az évben lett lefordítva. A címe Idegen szív. Arról szól, hogy egy férfi kap egy új szívet, és egyszer csak furcsa ajándékokat kap, Enyém a szíved felirattal. Elég izgalmasnak tűnik, úgyhogy levettem a polcról.

A másik könyv az Ízek, imák, szerelmek. Amióta kijött a film, el akartam olvasni ezt a könyvet, és természetesen elmenni Balira, de még egyik se történt meg, viszont az első lépést már megvettem. A könyv első fejezetében már magamra találtam. Persze kicsit más helyzetben van a főhősnő, akivel ez mind megtörtént, hiszen egy önéletrajzi regény, de nagyon könnyen azonosulni tudtam vele. Egy 30-as évei elején járó nő, aki benne van egy kapcsolatban, ahol elvárják tőle, hogy szüljön gyereket és hagyjon fel utazásaival. A nő nagyon nem akar gyereket, és rosszul érzi magát azért, mert nem akar, hiszen minden normális ember akar. Elkezd imádkozni Istenhez (aki nem a keresztény Isten, hanem egy Isten, egy felsőbb lény), és választ is kap. Innen fog beindulni a változás a nő életében. Habár nekem nincs férjem, de én sem akarok gyereket. Mindenki azzal jön, hogy de amikor majd kapcsolatban leszel, akkor megjön a kedved, jajj, de mi lesz, ha már késő lesz, a gyerek milyen jó, jó, hogy van valakivel törődnöd. Nekem van valakivel törődnöm, és az a valaki én vagyok. Önző vagyok, de még jó pár évig (úgy életem végéig) szeretném kiélvezni, hogy minden kötöttség nélkül utazgathatok, megismerhetem a világot, különleges és kevésbé különleges emberekkel találkozzam, új nyelveket tanuljak. Egy gyerek engem ebben akadályozna, ezért nem akarok, nincs szükségem rá. Egyszerűen nem tudom megérteni az érzést, ami az embereket arra sugallja, hogy gyereket vállaljanak. Tudom, nem leszek népszerű. Persze lehetséges, hogy ez egy idő után tényleg megváltozik, de most kevés esélyt látok erre. 

A harmadik könyv, a Puszi, Erzsi. Azt hiszem hallottam már erről a könyvről. Homonnay Gergely írta, és egy macskáról szól, Erzsiről, aki megosztja velünk bölcsességét és, hogy hogyan látja a világot. Nekem való könyv, az egyik fejezet címe: Isten legtökéletesebb teremtményei a macskák. Mennyire igaz, vagy nem?